KOREAI SZÚNYOG

KOREAI

SZÚNYOG

AEDES KOREICUS

MORFOLÓGIA

A koreai szúnyog teste barnás színű, lábai (akár az ázsiai tigrisszúnyogé) fekete-fehér csíkozású, a torán több sárgás/arany színű vonal is látható. Megjelenése nagyon hasonlít a japán bozótszúnyogéra, azonban a toron kirajzolódó mintázata és a lábakon található csíkok száma kissé eltérő (lásd alább). Tojása is nagyon hasonló, de keskenyebb és hosszúkásabb alakú, mint a tigrisszúnyog tojása.

ELTERJEDÉS, SZÁRMAZÁS

A koreai szúnyog Ázsiában honos, eredeti elterjedési területe Japánra, Dél-Koreára, Kína északkeleti részére és Oroszország keleti területeire korlátozódik. A faj Európában először 2008-ban jelent meg Belgiumban, ahol rövid időn belül megtelepedett. Ezt követően számos további európai országban, köztük Magyarországon is megjelent, és a kontinensen egyre nagyobb területen figyelték meg elterjedését: 2011-ban Olaszországban, 2013-ban Svájcban, Szlovéniában, Oroszország nyugati részén, a Fekete-tenger partvidék, 2016-ban Németországban, Magyarországon, 2018-ban a Krím-félszigeten. Hazánkban először 2016-ban Baranya megyében fogtak néhány koreai szúnyog fajba tartozó példányt, amely azóta több helyen is megvetette a lábát az országban (Baranya megye, Tolna megye, Budapest és környéke).

 

ÖKOLÓGIA

Mint a legtöbb Aedes faj, a koreai szúnyogok is tojás alakban vészelik át a téli hideg hónapokat, s amint már egész kora tavasszal (akár márciustól) a környezeti körülmények ismét kedvezőek a faj számára, a tojások fejlődésnek indulnak, és a szúnyogok késő őszig, október végéig is aktívak lehetnek. Egyelőre igen keveset tudunk a faj szokásairól és igényeiről, de az őshonos szúnyogokkal ellenben nem csak az esti órákban, hanem nappal is aktívak és csípnek. A koreai szúnyog az ázsiai bozótszúnyoghoz képest például kevésbé érzékeny a hidegre és szárazságra, valamint jobban képes alkalmazkodni az urbanizált környezethez. A városokban elterjedve előszeretettel csípnek embert, de más melegvérű állatokról is táplálkoznak. Tojásaikat elsősorban vízzel telt sötét sziklaüregekbe és fák odvainak belső falára rakják (ún. konténer kedvelő faj), de városi környezetben minden hasonló tárgy és mesterséges elem, amelyben összegyűlhet az esővíz (pl.: kerti tavak, építési törmelék, szemét, elhagyott gumiabroncs) alkalmas a tojások lerakásához, majd a lárvák fejlődéséhez.

BETEGSÉGEK TERJESZTÉSE

A faj betegségek terjesztésében betöltött szerepe sok esetben még nem tisztázott. Eredeti elterjedési területén, Ázsiában potenciális terjesztője a japán agyvelőgyulladást (encephalitist) okozó vírusnak, valamint az elefántiázis (nyirokerek elzáródása) nevű betegséget okozó Brugia malayi parazita fonálféregnek, amely kórokozóktól Európában egyelőre nem kell tartanunk. Kísérletes körülmények közt beigazolódott, hogy képes terjeszteni a kutyák szív- és bőrférgességéért felelős Dirofilaria immitis és Dirofilaria repens fonálférgeket, melyek egész Európában, köztük hazánkban is komoly állategészségügyi kockázatot jelentenek, továbbá a Chikungunya láz vírust, amely Európába behurcolva Olaszországban és Franciaországban okozott több alkalommal is járványt.

HOGYAN KÜLÖNÍTHETŐ EL A TÖBBI INVÁZIÓS FAJTÓL?

A koreai szúnyog külső megjelenése nagyon hasonlít a japán bozótszúnyogéra, ám a toron kirajzolódó mintázata és a lábakon található csíkok száma kissé eltérő. Egyrészt a tor közepén végighúzódó sárgás vagy aranyszínű vonal mellett látható két másodlagos vonal a koreai szúnyog esetén rövidebb, míg a japán bozótszúnyog esetén hosszabb (a tigrisszúnyog torán viszont csak egy fehér –és nem sárga– vonal van). Másrészt a koreai szúnyog leghátsó lábainak utolsó lábízén is található fehér csík, ami még kontrasztosabbá teszi a szúnyog megjelenését.

KOREIKUS
KOREIKUS