A japán bozótszúnyog tojásai rendkívül ellenállók, kibírják a fagyást és a kiszáradást is. Ez a képesség lehetővé teszi, hogy a bárhol megjelenhessen, amint az idő jóra fordul. Viszont a 30°C feletti hőmérsékletet ők sem bírják, ilyen melegben nem képesek kifejlődni, amely akár korlátozó tényező is lehet a jövőbeni elterjedés szempontjából. Az őshonos élőhelyén Japán északi részén és Europában is tojásként telel át. A tojások ellenállóak, hosszú ideig, akár évekig életképesek, várják, hogy a megfelelő hőmérsékletű pangóvíz lepje el őket, és akkor aktiválódnak, kezdenek el fejlődni. Lárvái mind természetes, mind mesterséges vízgyülemlésekben fejlődnek, nincs szükségük csak néhány liternyi vagy annál kevesebb pangó vízre a tenyésztési hely kialakításához. Őshonos élőhelyükön faodvakban fejlődnek, de városi környezetben, gumiabroncsokban, madáritatókban, temetők sírvázaiban, esővízgyűjtő tartályokban, hordókban és öntözőkannákban, vödrökben vagy akár tejesdobozokban is tenyésznek. Amint a lárvák kikelnek a tojásból egyből táplálkozni, szűregetni kezdenek. Táplálékuk szerves törmelékből, baktériumokból, egysejtűekből áll. A természetes élőhelyén a japán bozótszúnyog egészen késő őszig aktív marad, és egy év alatt sok generációja fejlődik ki, ami valószínűleg a magyarországi populációkra is igaz. Az imágók, kifejlett egyedek nappal aktívak és agresszíven támadják az embert akár a lakáson belül is, de szívesen szívják más emlős vérét is.